Kovács-Cohner Róbert alkotásai
Majd
és ha kezed sem érhet el kezemig
majd színt vesztett levelek paplanában
átkulcsolom kezem a magányon
/...fáj?/
fáj?
könny nem lehet.
fájt? mondd.
csak tánc,
csak átkozott,
képzelt,
tűzvörös tánc volt.
fájt valaha?
Bál
Ez a mai este
a pezsgővel a tálcán
meg a bécsi keringő
hegedűszóval
olyan később erre
fájva visszagondolós
Baziliszkusz égbolt
Felejtünk.
Emlékszel még talán, milyen volt az ég,
mikor vörösre festettük együtt egyszer,
s ő kisírt szemeit felnyitotta,
s nem hullajtott könnyet,
csak nyári illatokkal körbeölelt minket -
én hajadba fúrtam arcom,
s te kérdezted, a föld illata-e,
a munkás életek illata-e,
a meghátrálások,
az elhagyott lépcsők illata-e,
Jon Silkin: Egy fiú halála (Részlet)
műfordítás
Egy fiú halála
(aki egy elmegyógyintézetben halt meg egyévesen)
Valami ott kiszakadt belőlem
Valami lélek, valami nagyon olyan
Nem volt ebben semmi méltóság,
Vagy bármi hasonló.
Az idők felénél
(R. M. - hez)
Az óceán partján állt,
S az eget átkarolta.
Szemébe sűrűsödött
Minden maroknyi föld,
