ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

(R. M. - hez)

Az óceán partján állt,
S az eget átkarolta.
Szemébe sűrűsödött
Minden maroknyi föld,
Miből énje alakot ölthetett.
Korán őszült haja boglyáin
Kihűlő üstökösök -
Félbetört befejezés.
Esőcseppek fodrozták a vizet
Megfáradt menetben.

A napból és a holdból
Érkező fénysugár
Az idők felénél
Harmadik szeméből
Árnyat vetett -
Karikákká törött
A két kráter alatt.

Szél fodrozta ballonkabátjából
Megelevenedett mögötte a múlt.

A tenyeréből sarjadó vonalak:
Az égre festették
Valaha megvillant,
S belőle kialvó csillagait.
Már nem volt többé mit írnia.
Oly sok bágyadt reggel
Időzött fáradt pillantásán -
Oly sok hullócsillag állt meg felette
Elmélázón tűnődve,
Hogy aztán egy megkezdett titkot
Törjön szét feláldozva magát
Egy végső viharban.

Az idők felénél állt,
És szülésbe halt
Anyját hívta magához.
Néma porból,
Hűvös csendből
Teremtette újjá
Hullámzó mellkasán.

Összegörnyedt.
Az álmok óceánja
A belőle világló
Remegő pászmában
Önként adott megbocsátását
Egy szívdobbanás ritmusára vitte el
A partról a horizont felé.

S anyja csak állt,
És szelíden nézte,
A kötényben, mit mindig
Hordott volna,
Kezében a süteménnyel,
Mit fiának sosem süthetett,
Szelíden állt a távolban,
Ahol egybefutnak idők és a csendek,
És nézte,
Ahogy fia a hullámokból
Gyengéden felemeli sosemvolt gyermekét,
És homlokán a lőtt sebre csókol,
És halkan mondja:

Már nem fáj. Nem fáj.

És még eszébe idézi
Az elhallgatott dalokat,
A csillagok kiszámítható járását
A fekete leplen,
Fájva szeretett hazája
Terítő-mintázatát,
Az elveszett fekete notesz
befejezetlen csodáit,
a tervet, amit ő teremtett
félbetörtnek -
Fanni hangját a tábortűz mellett,
és felemelkedik -

Sikolyai szemében,
A föld buckáiban eltemetve
Örökre visszhangzanak.
A lombok közt lidércet játszik még
Minden másokért magába fojtott csendje,
Táncba kezdenek, s ő magához öleli az eget -
Anyja hívja szelíden magához a horizonton,
S a jegenyék ágairól még porba lóg a
Fény, és az árny, mit megteremtett.
A vízbe lép fáradtan: útnak indul az idők felénél -
Az utolsó ecloga.

Abda mellett eldördül egy lövés.

----

A vers 1:01-nél kezdődik