ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Kegyetlen pillanatban
léted kínjai előtted.
Az olthatatlan fájdalom
maró keserű ízében
nem old az isteni kegyelem.
Bűneid súlya veled született sorsodként
hull a porba, s mi élteti a lelked
a semmibe vész...

Orgonaillat, madárdal,
édes tavaszi zsongás,
- illatok, ízei egy más világnak. -
Fájdalmad téli jege messze már;
Golgotán lépteid súlya rajzot vont köréd,
Karmel hegyen láttad
a tengerben: élnek vágyaid tovább.

Édesanyámnak

Szeretnék kicsit megpihenni,
anyám kezének áldását érezni,
angyal arcára könnyemet hullatni,
lelkének fényében feloldozást nyerni,

Az utolsó esőcseppek gyöngyszemként tűnnek el a Balaton kékjében. A langyos szellő magával sodorja a levendulák bódító illatát. A harangszóra szétrebbenő madarak védelmet keresve eltűnnek a fák zöld lombjai között. Óvatosan nyílik ki a Tihanyi Apátság kapuja, fehér nyomai mélyen bevésődnek a kockakövön. Egy beszűrődő fénynyaláb megtörik az oltár szentségein. Ünnepélyes csend, megszűnik a külvilág. Az orgona hangjainak varázslatos szépsége szétárad a szívben. Meg nem élt érzések földöntúli üzenete. .Az asszony szeméből legördülnek a könnycseppek.

Héberül Yerushalayim /a béke hona/ görögül és latinul Hierosolyma, arabul El-Ouds /a szent/.

Beleborzong a gondolat, -
ujjaimon átfolyó,
soha vissza nem térő gyilkos idő
átlátszó, víztiszta cseppjei
szertefoszlanak.

A gyermekkor oly gyorsan tovaszáll. Észrevétlenül hordozzuk az emlékeket egy-egy mozdulatban, tekintetben, érintésben.

Mezuza

A csönd szelíden körülvesz, mint a távoli tenger halk moraja, éppen csak érinti a sziklákat.

Áldott az est, mely hozza a reményt.
Lelkünkben megváltott emberek vagyunk.
A tenger magába rejti fájdalmunk,
kínunk rettentő súlyait,
a holnapra borítja színeit,
a tavaszillatú nyárnak.