Tört fények éjszakája
Beleborzong a gondolat, -
ujjaimon átfolyó,
soha vissza nem térő gyilkos idő
átlátszó, víztiszta cseppjei
szertefoszlanak.
Lehajtom fejem, szólnék,
de megbicsaklik a hang.
Emlékszel-e, a percre,
mikor szívünkben felragyogott a Nap?
Lágyan ölelt, lelkünk beleremegett,
üzent az ég, az élet szép.
Emlékszel még?
Az éjben velünk volt a szerelem csillaga,-
halvány reménnyel a múlt elszakadt.
Őrizd kedves, -
a hit és a szeretet hatalma nagy.
Hozd el imáidban a holnapot,
láthatod a legszentebb álmot:
csillanó fényeit zuhanó csillagoknak.
- Könyves Tóth Enikő alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges