ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

    Már túl a nyolcvanon, halvány vonalak mutatják egykori szépséget. A millió ránc konokká, keménnyé változtatta arcát. Ma már naphosszat csak ül, maga elé nézve az örökké sötét szobában. Ő azt mondja, a napfényt kerüli, valójában ez a fél sötét az ő világa. A falakon gyermekei, unokái képei, az egész élete. Minden képen mosolyogó férje, szerette őt, örök derűvel, soha el nem múló rajongással. Pár éve temette el. Hogyan is tud élni nélküle? – minden nap felteszi a kérdést önmagának.

    Péntek van, készülődik a Sabbath-hoz. Már az asztalon a hófehér terítő. Kiveszi a gyertyatartót a templom illatú szekrényből. Az ódon ezüst gyertyatartóban, szálfa egyenesen áll az öt gyertya. Kalács az asztalon, bor csak ritka alkalmakkor. Szorosabbra fogja a kendőjét. Szigorúan vallásos. Milyen boldog fiatalasszony volt, rabbi fia lett az ő férje.

    Halálos pontossággal meggyújtja a gyertyát. Kezében a bibliája -kitvei kodes– imádkozik, kitpalel. Elohim!– kiált a végén.– Isten!

    Megtöri a kalácsot, gyorsan elfogyasztja az egyszerű vacsorát. Beköszön a lánya, unokája. Érzéketlen. Csendre vágyik. Felemeli elgyötört arcát egy képre, kisfiára. Okos, ártatlan tekintet, mosolygó arc, még egészen apró gyermek.

    Megrohanják a múlt kegyetlen emlékei. Rohan velük a vonat, még van remény, amíg nem áll meg.– gondolják. Mindketten szorosan fogják Lajzerka kezét a dermedt némaságban. Az idő végtelen. A kisfiú biztonságban érzi magát imádott szülei mellett. Megszólal: Imale! Abale! Lajzerka jó kisfiú -, nem kéri a reggeli kakaót. Csókba fulladnak a szavak.

    A fájdalom a szívéig hasit. Nem– nem- emlékezem. Feláll, egy korty víz visszarántja a jelenbe.

    Most is ólomlábakon megy az idő. A gyertya már halvány lánggal ég, meg–megvilágítja a komoly bútorokat és a lehunyt szemű asszonyt.

    A jeruzsálemi Jad Vashem–ben, ami annyit jelent "hely és név" a gyermekek emlékhelyén a vaksötét teremben üvegfalak tükrözik vissza a gyertyák lángjait. Minden láng egy- egy gyermek lelkét szimbolizálja. A háttérből női hang hallatszik, amint a gyermekek nevét, életkorát és születési helyét sorolja, újra és újra az idők végezetéig.