Péter Erika alkotásai
A múlt foglalatában
Mint mikor kar bújik
rég hordott kabátba,
s a kéz nem találja
még a zsebeket,
vagy idegen házban
riaszt fel az éjjel,
s villanykapcsolóért
matat tenyered,
Metaforák nélkül
Lábnyomodtól távol ébresztett a nap,
ablakom kitárva az út felé nézek,
nőnek, zsúfolódnak, zsugorodnak képek,
mi tegnap volt – éjjel holnappá szalad.
Szent Iván éji ábránd
Illés szekerén repülök,
égbolt hátán szenderülök,
Iván tüzes éjszakáján
szerelemre gyújt a látvány.
Elfojtott mondatok
Mondd, mondd,
mi lesz velünk,
ha rögeszméinkbe majd
fejbúbig süppedünk,
elnézünk egymás mellett,
a szó bennünk ragad,
tagadást kiáltunk,
pedig suttoghatnánk
teljes mondatokat,
