Összeomlott arccal
pillant rám a hajnal,
múló napok dombján
hullámzik a táj,
vágányfolyók partján
pillepipacs repdes,
verssé nő a csendes
vonatkattogás,
"elektromos szonett"
- zakatolja agyam -
magamra zárt szemmel
írok, hangtalan,
nem zavar már semmi;
csak én látom magam.