Koporsóban hált
hónapokon át,
titokban remélte,
várta a csodát,
tetszhalott volt,
feltámadt végre,
pillangóvirágos
utamat elérte,
Óriás árnyékká
nőttem a falon,
amorf madarakká
torzultak a tárgyak,
rám ült a sötét
minden árnyalata
Saját fotó ©
Hol máskor
csillogott
az ékszer,
fakóbb lett,
mint valaha,
nem pótoljuk
semmi pénzzel,
kopott kő lett aranya,
Piros
Pirosan jó a cseresznye,
ropogósan, frissen szedve,
piros, mint a kerek retek,
pirul, mint a heves gyerek.
El Greco : Piétá
Szép voltál - mondta Méri.
Én, részt vettem a temetésen.
Kép: Szinyei Merse Pál: A tavasz ébredése
Bimbót bontott látod a barackfaág,
bújj be kabátomba, hogy meg ne fázz,
csupa láz az arcod, föléd fonom testem,
virágpaplan takar minden tavasz-esten.
*
Talán hatalmas kő
zuhant rá a Napra,
ezért nem láthatom
tőle a tavaszt,
nem tudom: sötétben
vagy csukott szemmel járok,
(Kép:Pietro Lorenzetti: Krisztus bevonulása Jeruzsálembe)
Nem zajongott körmenet,
ám láttam, hogy közeledsz,
virágokból szőnyeget
rajzoltam köréd.
Itt a tavasz, eljött végre,
zsinatol a mező népe.