Ruttkai György: Szappanbuborékok c. képe
Már csak vacak szavak
bugyborékolnak belőlem,
osztódással szaporodó,
léggömbökké alakuló,
tolakodó, szánalmas
kis buborékok.
Pofonokat, bókokat,
csókokat kapó,
nyeremény, áldás,
rád-testált adó,
fekete-fehér
megszikkadt kenyér,
túlfűtött törpe,
egyenes görbe.
Sorsunk tűzfalába
rejtve vergődünk,
mint vak rabok,
Pocsék volt ez a nyár,
viharszárnyak tépázták tetőnk,
mi, nők – tócsába mártott rongycsomók –
madárijesztővé áztunk a kapualjban,
a parkban hajléktalanok
ponyvával takarták le a színpadot,
s a kitaposott macskaköveken
átázott elkopott cipőnk.
Kinőtt kardigánként feszült ránk a város,
sáros szerelvények sírtak síneken.
-----
A vers meghallgatásához kattints ide! Elmondja a szerző.
Miért nem kaptam csömört
tőletek ti terhes évek?
Miért nem kaptam csömört
tőletek tavaszi fények?
Miért nem kaptam csömört
tőletek ti szenvedélyek?
A vers meghallgatásához kattints ide! Előadó: Fister Vivien
Dörömböl az ég,
és nyakamba fújja
a szoknyám a kíváncsi vihar,
és véresre mossa az arcom a zápor,
és villódzva harsog az égi zenekar.
és villámok verdesik remegő vállam,
és tombolnak kéretlen kísértetek.
Én itt vagyok neked. Engedd, hogy hozzád bújjak.
A vers meghallgatásához kattints ide. Elmondja a szerző.
Mint napsütötte sík vidék,
oly lázas most a lelkem.
Miért e gyorsabb szívverés:
mi lüktet még eremben?