Tegnapi sziluett
Óriás árnyékká
nőttem a falon,
amorf madarakká
torzultak a tárgyak,
rám ült a sötét
minden árnyalata
– a csönd a halál közeli rokona –
a néma hangok mindig
feketében járnak,
ezért hát beszélek,
hogy emlékezzem,
lebegek az emlékekben
meggyászolva azt,
ki még én voltam
vagy aki már többé
nem lehetek.
Így bizonyítom be nektek,
hogy élek,
időnként az árnyak felé nézek
és közéjük sorolom magam.
- Péter Erika alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges