Péter Erika alkotásai
Emlékezőkönyv
Mocsár Zsófia illusztrációja a versemhez.
Néhanap, ha rám talál az emlék,
egy öblös agyagkorsó
Goyát villantja fel,
a vörös állatsörény
vagon falára festve:
Altamira-barlang, bölényeivel.
Tenyérbe zárt vágyak
Ölelni jár az éjszaka,
megperzselnek puha csillagcsókok,
ezüstfény ragyog ajkadon,
hárfahúron zengnek lágy akkordok.
Kitörés (Szukaugatás)
Alig fél éve még
lázasan vártam rád,
lavinában háltam,
párnám alját parázs
égette sebesre.
Nyugodni nem hagyott.
Álmodtam
egy
napot.
Kronométer
Nőnapon - szeretettel a férfiaknak, akik nélkül nem lenne Élet!
Te vagy,
és a kávé
reggel,
mindig
fix
az életemben,
Falra festett óceán
A pillanat elmúlt,
szőlőfürtje szétgurult,
lehulltak a beteg pálmalevelek,
kopik a part arabeszkkel
körülrajzolt lapja,
lassul a Hold tánca a vízen,
halkul a hullám hangja,
fakul a messzi-szép.
Szív a fogason
Saját fotó
A vers meghallgatásához kattints ide. Elmondja: Péter Erika
A tető alatti padlásszobában,
szunnyadó hotelben
reggelire vártam.
A kitakarózott pirítós kenyér
rég kihűlt.
Tükörtojásom tenyerén
két harapás között
megdermedt a szó.
Távolba vágyó
Útra kelek, messze
Óperencián,
kalapkarimán túl,
irány az ismeretlen,
zsebemben kis
hüvelykmatyi kavicsok,
titkok után kutatok,
