Péter Erika alkotásai
Saját fotó ©A csipkemintás fák alatt
Tavasz ölel bennünket lágyan
a csipkemintás fák alatt,
s ha nemet mondtunk is egyben s-másban,
kezem kezedben maradt.
Jelkép
„Ide újra a szeretet jön, s mindenkinek fakad bocsánat. "(József Attila)
*
Az Anya sokat töprengett, hogy milyenre készíttesse a sírt.
Nem akart semmi hivalkodót, de azt sem szerette volna, hogy mint a tömegsírok, a hely beleolvadjon a temető jellegtelen betondzsungelébe.
Nem volt mindennapi ember a fia. Operatőrnek készült. Jóképű volt, udvarias, tehetséges és rendkívül érzékeny.
Kedvenc költőjének, József Attilának ismerte szinte minden versét. Őt nem a vasúti sínek vonzották, hanem a metrók sötét alagútjának mélység-sínjei. A ki tudja hová vezető, ismeretlenségbe tartó párhuzam-vasak.
**
Akkor
Fülhasogatóan visított fel a készülék. Álltam? Ültem? Feküdtem? Nem emlékszem.
A telefon vijjogására felugrottam, mintha kígyó mart volna belém. Aztán megdermedtem. Földbe gyökerezett, megbénult a lábam. Késsel hasított agyamba a rémület.
Laci vette fel a kagylót. Azt kérdezte:
– Miért sírsz, Barbara?–
Fényévnyire
Felgyorsult az idő,
Forma-1-es sebességű,
szédült a világ,
őrült tempójától
nem látod a körötted
pulzáló, valódi életet;
Április (gyerekzet)
Megjelent: Verselhetek (Móra Kiadó ) 2007 és 2008, 17.oldal
Április, te április,
szeszélyes vagy és dilis.
Tánc-nosztalgia (Terpszikhoréhoz, a táncosok múzsájához)
Figyeltem egy nőt
a zene hevében;
nem gátolta táncát
semmilyen szemérem,
önfeledten ropta,
riszálta magát,
gyakran kortyolgatva
silány italát.
*
