Tisztulás
Összebújnak a fák,
vihar közeleg,
jósfájások rúgkapálnak,
az ég megremeg,
fölreped a mennybolt burka,
magzatvize
kifolyt szürke festék,
nedv nem maradt benne,
a Nap szétrobbant emlék,
eső táncol rajtam,
megbillen a Hold,
a táj akvarell,
mit gyermek maszatolt,
fuvolák és sípok kórusa a Tátra,
szememmel fényforrást
csorgatok a fákra,
a felhők szétrebbennek;
életre kel a csend,
enyhül a föld szomja,
vackolódik a rend,
ártatlan esőcsók
pihen meg ajkamon
– szívem tisztábbra mossa.
- Péter Erika alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges