Illés szekerén repülök,
égbolt hátán szenderülök,
Iván tüzes éjszakáján
szerelemre gyújt a látvány.
Tenger peremére ülök,
napszálltában megmerülök,
a víz partján máglya éled,
remegnek kis éji fények.
Innen nézem a tűzrakást,
a mágikus ősi szokást,
dögvészt, jeget, ködöt elűz,
ha nyelvet ölt ránk ma a tűz.
Erényövem kioldozom,
szamármezben zubolykodom,
kergetem a pajkos Puckot,
végül máglyarakást ugrok.
Benicassim, 2005-06-24.