ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Görnyedt kérdőjelek közt
kérdőjellé görbülök
én is, hangom hontalan
koldus, szavam súlytalan.

A kertben ülünk Apámmal.
Délután van, már nem akkora hőség, hogy a hűvös házba kéne menekülni.
Július méregzöldre festi a kertet, ezüstre a mögötte lévő fiatal nyárfaerdőt.
Harminc vagyok, elég érett ahhoz, hogy megőrizzem ennek az estének az emlékét.

Csak ment és tette a dolgát.

Nem gondolkodott közben. Ez a nap más volt, mint a többi. A jól ismert feszültségtől reggelizni sem tudott, a gyomra helyén ideges ürességet érzett, amitől lélegezni is nehezére esett.
A sorok egyformának és végtelennek tűntek.

Hirtelen arra eszmélt, hogy a gép hangos sípolással jelzi, merül az akkumulátor. Kétségbeesetten nézett körül, nem látja -e valaki a Vezetőség tagjai közül. Sokan vannak, bárhol lehetnek.

Nem hiszem el.
Nem hiszem el.
Nem hiszem el.
Csak ez visszhangzik a fejemben, miközben a velem szemben ülő seggfejet hallgatom.
Az, hogy mit mond, már régóta nem számít. Annyiszor hallottam, hogy egyfajta ködön keresztül is, a szavak és mondatok tényleges jelentése nélkül is tudom, mit pofázik. Ő egy hivatásos baszogató, hivatalos nevén Motivációs Manager. Amit ötezer éve, a piramisok tövében korbáccsal intéztek, azt ez a kis tetű a heti egyszeri meetingen burkolt fenyegetéssel, diagramokkal, függvényekkel próbálja elérni. Mindezt persze kiemelt fizetésért.

1.
Amikor búzát arat a jó gazda,
ütemre pontosan suhan a kasza,
vágásra újabb vágás a felelet,
kidőlt szárak még nem adnak kenyeret.

Lehet, hogy
nem is létezem,
csak kitaláltak,
mint kék homokba
szúrt sárga pálmafákat,
talán csak álmodnak
édes arcú mosolygó nők,
s férfiak késsel kezükben,
vagy lázálom vagyok
betegségtől elgyötört
homályos szemű fejekben.

Miért pusztul a vár, hogyha még áll
minden fala és benne a lélek
erősebb az idő vasfogánál?

---------------------------------------------

Magadra mért hagytad magadat?
Sírják vén csontjaid az időt,
vagy képzelnek szürke hamvakat?
Hidd el, távol még az Ős Kaján,
köpenyét messzi szelek tépik,
nem veled ül sápadt tivornyán.

Tudatlan gyilkosok,
zsidók és latinok
(eleven húst rászegezni)
ácsoltak két fadarabot,
hogy meglegyen az Ő szent akarata.

I.
Nézem a hold sötét oldalán meghúzódó, meddő szikla-partokat:
magányba dermedt, árnyéktalan hegyek roskadoznak
elátkozva és kitagadva.
Nem értelek és nem látlak.