Pillanatok
1.
Amikor búzát arat a jó gazda,
ütemre pontosan suhan a kasza,
vágásra újabb vágás a felelet,
kidőlt szárak még nem adnak kenyeret.
Az alkotást szeretjük, nem a művet,
Isten sem miértünk alkotott minket.
Emésztő vágyban nincs józan akarat,
fojtsd el, ne várj, míg hasztalan szóra kap.
2.
A végtelen, ólom-nehéz éjjelen,
mint kristályos csendben hulló jégcsapok,
újra és újra egymásnak csendülünk:
ölekre, csípőkre lágyan hajolunk,
bársonyos hátakon végigfut kezünk,
fehér kenyérbe tép hófehér fogunk,
és hússal álmodunk, hogyha éhezünk.
3.
Mindenünk csak egy pillanat,
és mi, Uram, a Te
bátor gyermekeid vagyunk,
fohásszal édesek,
vagy nélküle keserűek.
4.
Megölöm a vak reményt,
a hiú ábrándokat,
hitem majd tudássá nő,
és gyerek leszek megint,
ki apja nagy kezéből,
tágas világra tekint.
5.
De február zord hidegében
nincsenek vágyak, nincsen remény,
s minden újabb, éber éjjelen,
látom Apám utolsó ágyát,
s mihasznán csüngő, halott kezét.
6.
Most csak a fájdalom igazi,
s a kietlen talajra hullnak
Anyám kincset érő könnyei.
7.
Napfényt várok, rügyező tavaszt,
perzselő tüzet, forró nyarat:
melegben bomlik a bánat is.
- tombor alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges