Lehet, hogy
nem is létezem,
csak kitaláltak,
mint kék homokba
szúrt sárga pálmafákat,
talán csak álmodnak
édes arcú mosolygó nők,
s férfiak késsel kezükben,
vagy lázálom vagyok
betegségtől elgyötört
homályos szemű fejekben.
Minden lehetek és semmi,
eltérő, vagy ugyanannyi.
Folyton épülő
homokvár,
esőcsepp, amit
homok vár,
lehetek patakban víz,
nyelveden keserű íz,
vagy sürgő-forgó
szerény szolga,
kinek mindig
ezer a dolga,
lehetnék lelőtt
vadállat
testén a pontos
találat,
vagy csók helye arcodon,
csókod helye arcomon,
lennék korlátlan
hatalom,
vészfék száguldó
vonaton,
volnék becsület,
szobám falán
lógó feszület,
közöny, hideg logika,
lukas fülben karika,
orvos kezében
metsző szike,
hívekre hulló
papi ige,
lehetnék
(víz, ha árad)
tört szilánkja
egy gátnak,
sóhaj feszülő
tüdőben,
béke háborús
időben,
kérges kézben
ásó, kapa,
szerető férj,
gondos apa,
s
most
vagyok, mint
szerteszórt
csillagok
fekete
égen,
de
lennék én
gyönyörű
ember
Isten
tenyerében!