ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Csak ment és tette a dolgát.

Nem gondolkodott közben. Ez a nap más volt, mint a többi. A jól ismert feszültségtől reggelizni sem tudott, a gyomra helyén ideges ürességet érzett, amitől lélegezni is nehezére esett.
A sorok egyformának és végtelennek tűntek.

Hirtelen arra eszmélt, hogy a gép hangos sípolással jelzi, merül az akkumulátor. Kétségbeesetten nézett körül, nem látja -e valaki a Vezetőség tagjai közül. Sokan vannak, bárhol lehetnek.
Leszállt a gépről, miközben azon gondolkodott, a töltés nem volt elég, vagy az akksi kezdi beadni a kulcsot. Míg vizsgálta a bonyolult elektromos hálózatot, észrevette, hogy a tisztítófolyadék is kifogyóban van. Az elmúlt egy évben, nem volt erre példa, már ami az ő műszakját illeti.

Hiába.
A hír, amit tegnap kapott az egyik fel-alá száguldozó operátortól, rettentően megviselte. Az Igazgató látni akarja.
Éjjel, amikor mindenki aludt, álmatlanul feküdt az ágyban, mozdulatlan, mint egy koporsóban, nehogy felébressze halkan horkoló feleségét.
Megrémítette a tudat, hogy nem alszik. Az álmatlanság a hibák melegágya. Az ő munkaköre magasszintű koncentrációt igényel. Nélküle az egészségügy darabokra szedné a Céget. Remélte, hogy ezzel a Vezetőség is tisztában van.
Amiről azonban biztosan nem tudtak, az a kisfia. Az ő jövedelme csupán kis része volt az ápolására fordított hatalmas összegnek. Két éve, mikor először elhangzott: SZÜLETÉSI RENDELLENESSÉG, még nem tudta mit jelent ez. Bízott abban, hogy a társadalombiztosítás, melyre soha azelőtt nem volt szüksége, átsegíti őket ezen a nehéz időszakon.
Tévedett.
Az orvosok kapzsisága sokáig megdöbbentette, míg végül annyira megszokta, hogy ha valamelyikük véletlenül nem fogadta el a borítékot, csak állt a kórház folyosóján értetlenül.

Szar az élet. -gondolta, miközben lopva belenézett a fölötte lévő biztonsági kamera tágra nyílt objektívjába.
(A pillantása azonnal egy több terrabájtos szerveren landolt, ami pontosan egy évig őrizni fogja a riadt, barna tekintetet, aztán a rendszer automatikusan törli.)
Objektív. Hirtelen eltűnődött a szó igazi jelentésén. Kár, hogy a kamera nem tükrözi a valóságot. Ha így lenne, talán nem akarnák kirúgni. Már az összes multinál megfordult a városban. Minimálbér, három műszak mindenütt. Ha innen is
elküldik, nincs tovább. Nincs tovább, nincs tovább.
Már nem számított.
Csak ment és tette a dolgát. A sorok végtelenbe nyúltak.

* * *

- Ez kurva nagy szívás! -lazított nyakkendőjén a kommunikációs vezető. Muszáj nekem tálalni a dolgot? Miért nem az országos szóvivő nyilatkozik?

- Bazdmeg, a Laci Balin van három hétig. Elmondod pontosan, hogy mi történt és kész.

- Oké. Szóval mondjam el, hogy az egyik takarítónkat akkumulátor csere közben halálos áramütés érte?

- Te tényleg ennyire hülye vagy? A kormány szívja a vérünket. A bónusz egyre kisebb. A külföldi tulajdonosok feszültek. A Cégnek Kelet-Európa az utolsó lehetőség. Minimálbér, három műszak. Ennyi. Szerinted javítana a helyzetünkön egy munkahelyi baleset?

- Nem tudom. Akkor mi legyen?

- Öngyilok bazdmeg. Tragikus, érthetetlen. Pont előléptetés előtt...

- Előléptetés?! Nekem azt mondták, ki akartátok rúgni, tíz másik emberrel együtt

- Öcsém, neked tényleg sok még a tanulnivalód. E-LŐ-LÉP-TE-TÉS! Világos? Az özvegy kap hathavi bért egyben, kiraktok egy fekete zászlót és kész! -csapta le a kagylót a Nyugati Régió Sales Managere.

A kommunikációs vezető megszorította nyakkendőjét, zakóját begombolta, nyelt egyet és kiment, hogy nyilatkozzon a helyi internetes hírportálnak.