Dobogás megint.
Egyenletesen folyik
a város,
hullámzó,
pasztell emberár,
víz, sirályok,
hajók ólomkék
villanása.
Kislány lebben,
vattacukrára rózsaszín
felhőt dúdol
a nap,
kontyos hölgy előtt
kézenfogva a széllel,
elhagyott kenyeres zacskó halad.
két kiflit tett az anyám
reggel a bögre tejem mellé
Nyomasztón transzparens ív
fut horizonttól horizontig
beléd vetett kételyt nem tűrő bizalom
ígér mégis hathatós védelmet
ne...
kérlek most ne mocorogj
lélegezni tanulok
nélküled
lehullt
az erkélyt befutó
rózsa szirma
írna
költőnk
újabb románcot