Ma törődik a csönd velem.
Visszafogad bölcsőjébe
Az vagyok!
Az vagyok, kit látni vélsz:
egy-hetvennégy-nullahárom-huszonhat
- őrült elmekivetülés.
Szenvtelen arc a temetésen,
síró férfi születéskor,
lelki szenny és
tucatjaira bomló gondolat.
Rokokó viharból világlik glóriád,
az esőt dobogja gyors lélegzeted.
Kezedben kövek - az egész világ,
szemedben a mindenség remeg.
azt hiszem egyszerűen
lebecsültem a pillanatot
mert veled egyszer sem
szeretkezni épp annyira jó
mint benned az összes
hazugságom
sóhajok gondolatfoszlányán lebegő
tekergő kerge képzelet
rozsdává oxidált emlékképek
- savval maratom őket -
hátha fénylenének
de csak fakulnak
mint régi képek
„Vagyok, aki vagyok."
S ha bennem, akkor én is.
Érted, nemcsak általad.
Szabadon, ahogy akartad,
hogy meglegyen.
Aki nyitott a szóra
szót
a csendből is merít
Érdeklődés hiányában törölve. :(
Tudatlan gyilkosok,
zsidók és latinok
(eleven húst rászegezni)
ácsoltak két fadarabot,
hogy meglegyen az Ő szent akarata.
oly egyszerűnek tűnik
míg dúl benned a lélek
és az életre hajt