Szamszára
Ne olvass. Nincs mit. Nem olvasol.
Higgy. És ezt se hidd el.
Egy harmatos réten feküdtem.
Körbenéztem.
Tér, emberek, hangok, színek és szagok.
Én: láttam őket.
Láttam a szerelem varázsos élményeit,
a művészet felsőbbrendű valóságát.
Én láttam őket.
S én akartam látni őket.
Akartam látni őket.
Előttem voltak.
és megint tud sírni
és sosem jön el.
csak álom. ring az éj.
hangyalábon jár a megváltás.
mint alvó város peremén
neszező utcazaj.
Tudod te...
hogy szemem
tegnap is rajtad felejtettem
és, hogy álmomban hozzád bújva
majdnem kitakartalak?
Alku
Nincs alku? Hát én alkuszom,
Gázolva már nyakig mocsárban —
Meg ne érints, még nem tudod:
Ahol én vagyok, ott az árulás van.
Morzsák H.B. úr asztaláról
Csúcsán és mélypontján a létnek
Mikor a pólusok összeérnek
Szárnyal és megtörik az ének
Este a konyhában 1951
Drága dolog a petróleum. A boltba vitt az ember egy üveget és abba mérték pénzér´ Nagymama csak későn gyújtotta meg - az üvegcilindert leemelve - a lámpabelet, mikor már alig láttam nagypapa lábait a lavórban. Azt minden este megmostam, ahogy az Úr a Tizenkettőét. (Azt a plébános úr mesélte a múltkor.) A sparhelt vasszáján keresztül kiviláglott néha a maradék tűz lángja, ha lobbot vetett még egy-egy lapuló ágdarab.
Hiányzol...
Este van újra, rám legyint a homály,
- fáradt árnyak súlya nyomja vállam -
csendemben ülök, s a nyár sóhaja fáj,
csak az éj ölel, hiába vártam.
