(m)Ennyi nyelven...
Mennyi nép, s minden nyelvén a világnak,
ajkán e pár szóval mondja el, hogy imádlak!
„Te dua!” milyen vonzódás feszül, ebben albánul,
„I love you!” ki nem ismerné, angol és kimért,
„Ana Behibek” az arab szerelmére bámul,
„Nere Maitea!” mit a hegyek közt egy baszk is ért,
Déjà vu
Glóriám eldobtam,
csupán mezítelen állok itt…
Könnyed sebezhetően
rímek helyett kacagó ajtókat
faragok szárnyas oltárokra,
hogy mögöttük gömbölyödjék
a horizont áldott állapota…
A kanyaron túl égi féknyomok
fekete szegélyes papírokat osztanak
mert szavaim megszöktek
a talpig semmittevésben
a roppant Ég alatt,
s léptem nesze megbicsaklott,
árnyéka is eltörött
midőn glóriám eldobtam…
Mórotz Krisztina: Isteni csönd
Az erdő az én templomom
menedék kincsesvár
itthon vagyok nyugalom
zöngése száll mint apró darázs
cserjék rezzenő bokrain
rigófészkek csivitelnek
selymes a hangafű árnyékfoltok
mint a fények ruhák
és derűs isteni csönd
Hallgatag járok mint az emlékezet
fénypászmák kóborolnak
a fák keringő koronáján
mint ólomüvegen dalol a napfény
madarak zsolozsmáznak
Reménytelen szonett
Nap hevében lelkem didergőn fázik,
éjenként zord ősz fénye lobban fel már,
álmunkat űzőn beteg világ rám vár,
rőt parázsként az ítélet felizzik,
csak egy...
csendes pillanat volt
egy óriás... mezítelen ölelés
melyben a lélegzet is elállt
és ismét írt
egy darabka néma rögöt
Miért pusztul a vár?
Miért pusztul a vár, hogyha még áll
minden fala és benne a lélek
erősebb az idő vasfogánál?
---------------------------------------------
Magadra mért hagytad magadat?
Sírják vén csontjaid az időt,
vagy képzelnek szürke hamvakat?
Hidd el, távol még az Ős Kaján,
köpenyét messzi szelek tépik,
nem veled ül sápadt tivornyán.
Holnap - Megzenésített vers*
Holnap. Zeneszerző és előadó: Karády István
Nem hitted pedig mondtam,
hogy eljön az a holnap
mikor felállok és elmegyek.
Az ajtót se zárom,
Még várlak
1.
Szavaimmal kacsintok szemed felé,
érdekel-e még
különös világom?
Érzékeny ujjaid, mint térképen a tábornok
megsejtik-e még
törékeny lényegem?
Kitapintod-e még egyszer vívódó énemet?
Talán...
Találkozóra megyek,
pedig ezek itt engem
nem szeretnek…
Recseg a tél fagyától
felengedett homok
a lábam alatt,
semmi sem változik,
üzenem Hérakleitosznak,
a folyó nélküli város ma is ugyanaz