fekete háttér előtt talpig feketében
„George nemsoká sittre jut
Tavaly kilopta a hátsó kaput”*
Írta a kertek aljáról
Gwendolyn Brooks
1.
Hit vagy.
Ha látlak újra, atomokká tépem a fényeket.
Hogy lehess. Hogy élhess.
Ma olyan fájósan
ébredtem megint,
Hagyd magamra zárnom az éj ajtaját,
- az ezüst kulcsot vidd, Neked adom -
hogy megérintsen a messzeségen át,
a káprázóan szép csillagvadon.
Ideje van mindig a csodáknak.
Megtapintván immár a sebeket is:
még sincs harmadik utáni nap.
Tudták, hogy szűz...
Ez benne volt az
Éjhosszú
Tegnap-sikolyban…
talán elég lenne egy pillanatra meghalni,
hogy érezd húsom hiányát
Néma űrben lebegek, egy csupasz kő,
tanulmányozhat, mind ki hozzám jő.
Szomjas a föld por veri fel
Itt a Húsvét, locsolni kell
Áll az ágyú, vízzel tele
Hímes tojás a kereke
Nyomtalan utakon járok
az idő vérzi fáradt lábnyomom