Szeretlek, te örökifjú kedves,
mint forduló föld a lét tavaszát
- hűs szerelmének újult magzatát -
ha hó alól már élni ébredez'.
(anyám emlékére)
Hófehér hajad
– könnyű felhő – lebben
mosolyod a mennybolt
visszatükrözi
folyómeder mentén
– altatódal – ringatsz
Gyökereim mélyen mindörökké élnek
a langyos föld bár felázik köröttem
elválaszthatatlan lesz már mindig énem
a falusias óvó csend-melegtől.
(gólyamese Mirának :)
Azt gondolom,
legyen e nap
az én bolond
napom!
Anyám járását
idézi a május:
körötte kék virágok ringanak,
talpa alá fűszálak simulnak,
s a búzakalászok fejüket leszegik,
amerre hangtalan árnya halad.