gosivali alkotásai
Koldus-ballada
inni adtál a madárnak
pelyhes csibének cicának
vasárnap arany levessel
oltottad mohó szemekkel
tűzhelyed fölött ácsingó
éhes két kicsi pulyádat
Vihar után
A megbocsátás olyan, mint a tenger
vihar után, mikor csitul a szél.
A víz már elsimult a végtelennel,
de morajlik, vajúdik még az ég.
Áldanám
(lét-ballada)
Élveztem hosszan a könnyű, tiszta létet,
bársony napmelegben, ringatózva szélben,
hajlongva balzsamos tengerillat-árban,
termő szerelemben sarjakat fakasztva.
Szó-Virág
Egy érintés
mi simogat
barkán ha pelyhek
bomlanak
kő alól leskődő bogarak
rejtőző könny mi felszakad
félszeg mosolyon átszalad
egy emléket hozó pillanat
fény ha érinti arcodat
folyó-fodorhoz őz szalad
Szavak
Feleslegesek a nagy szavak,
végül úgyis is csönd marad.
A hallgatásban ha feldereng
a fényes ég – a régi kék –
átragyog a pillanat
és visszatér a régi nap.
Éj-kék
emlékszem
szerettük
a naplementét nézni
a bíbor fény ma is idézi
arcod melegét
mosolyod halványuló
átlényegült emlék
utánad már hiába mennék
Sors-redők
Ha könnyek kövültek is néma lelkemen,
akár a hullámok alatt, lent
a gyöngykagyló terem:
e fájdalomkövek ma apró ékkövek,
valami mondhatatlan
(az ünnep elé)
valami érthetetlen
különös reményt hoz
valami tiszta fényű békét:
lepárolódik belül a lényeg:
mindent a szíveddel látsz
