Matt
Hat lépés alatt mattot adtam Nicunak. Nagy hóhányó volt, ez a dobrudzsai gyerek, kicsit minden hájjal megkent, olyan életművész féle a kategóriájában, már amennyire ott egyáltalán ez lehetséges.
Mindig fülig száj, cseles és humoros.
Jelkép
„Ide újra a szeretet jön, s mindenkinek fakad bocsánat. "(József Attila)
*
Az Anya sokat töprengett, hogy milyenre készíttesse a sírt.
Nem akart semmi hivalkodót, de azt sem szerette volna, hogy mint a tömegsírok, a hely beleolvadjon a temető jellegtelen betondzsungelébe.
Nem volt mindennapi ember a fia. Operatőrnek készült. Jóképű volt, udvarias, tehetséges és rendkívül érzékeny.
Kedvenc költőjének, József Attilának ismerte szinte minden versét. Őt nem a vasúti sínek vonzották, hanem a metrók sötét alagútjának mélység-sínjei. A ki tudja hová vezető, ismeretlenségbe tartó párhuzam-vasak.
**
Lakoma közben
- Anakreón Engem a szerelem kezdetű verse születésének minden
irodalomtörténeti alapot nélkülöző, ámde pontos krónikája -
A Költő villája közel volt Szamosz szigetének kikötőjéhez, de mégis távol a zajos városi élettől, és még – szerencsére – a fövenyesen sárguló tengerpart is ott volt villája közelében.
Akkor
Fülhasogatóan visított fel a készülék. Álltam? Ültem? Feküdtem? Nem emlékszem.
A telefon vijjogására felugrottam, mintha kígyó mart volna belém. Aztán megdermedtem. Földbe gyökerezett, megbénult a lábam. Késsel hasított agyamba a rémület.
Laci vette fel a kagylót. Azt kérdezte:
– Miért sírsz, Barbara?–
Mona Lisa és a vincibéli Leonardo (2)
- majdnem minden történeti alapot nélkülöző írás -
(Az első rész tartalma
Satuba velük
Karambolozott! A neve, olyan kis - Trabantnál gyengébb -, Velorex kaliberű, tragacsság név volt csak, de ragaszkodott hozzá, makacsul remélve, hogy egy kis szóróanyag átvitel freccsentéssel, még egy Zsigulinál is fényesebbé csiszolható.
Csupa graffiti burkolta utcabelsőn szaladt bele, a névfényező kft, "Mindenkinek fényes nevet", csillogónak nem nevezhető, ütött-kopott cégtáblájába.
A művészi lélek elemzési kísérlete 1. rész
"… S hogy ne legyen e tájék eleventől árva, az égi
térre a számos csillagkép, a sok istenalak lép;
csillámzó halakat befogad, helyet adva a hullám;
földi vadnak, rezgő lebegő madaraknak ad otthont.
Még egy fennköltebb, s mindennél okosabb elven, lény
volt, mi hiányzott, hogy rajtuk gyakorolja uralmát.
S ím ember született; kit formált isteni magból
tán az építő…"
(Ovidius: Átváltozások)
Április négy
…és hogy kitárult az óvóhely, a pince följárati ajtaja - az a szabadság-vasajtó - bedőlt az áldott napfény.
Már-már nyáriasan meleg nap volt, arany pára lebegett, pászmázott a Nap várost viharzó zubogásában.
Vincsente és Csikalina kézbe kapaszkodva – egymás kezébe kapaszkodva – fölmentek a tíz lépcsőfokon, és belevakultak az áprilisi eleji napzuhatagba.
Csikalina gyöngyarcú, szépséges termetű – ám -, vékonydongájú lányka volt: ki érti, hogy csinálta?
Kimaradt munkaegységek
- Asszony, a rendelet értelmében kötelesek vagyunk megtermelni saját energiaszükségletünket. Légy oly szíves hanyatt feküdni!
- Megtörtént!