Te voltál
ki egykor megálmodott
s váltam eképp valóra
de e való lett elméd hűtlen árulója..
Semmi sem történt,
csak esett az eső,
A kő eddig is ott volt kezedben
De még rejtegetted
Nem dobtad el
Valaki mindig hiányzik,
lehet, hogy végleg elment,
vagy csak éppen most
valahol máshol
markodba szorítod a telet
fagyvirágok ajkadon
szemed jegén korcsolyázom
hóvihart kavarsz arcomon
Feléd gravitálok..
benned, olykor kivüled rekedten
Anyámra gondolok.
Van egy hely távol,
Rég nem jártam ott,
Egyszer majd elmegyek,
Emlékeimmel visszaballagok
A tanyához - fogom kezed,
S Te szavaim hallgatod;
...
...
és
én
újra
csak
nézem
ad notam Latinovits Zoltán: Ködszurkáló
Miféle chirurgus buzgalom
terjed itt közöttünk
hogy már valahány oldalon
seregnyi felcser kész összevarrni