Nem ezektől
a gereznás palástoktól
keresztbefektetett pallosoktól
Ó mily törékeny vagy
pillekönnyű
VERS
tudod milyen gyermekévek
csontra szikkadt semmisúlyát
ölbe venni, mint a lángot?
Porlepte vágyak apró szusszanásai
mint, pergamen rózsa az asztalon,
ringatják el ösztöneim.
Tépett csókká pusztul az este.
Nem alszom.
Itt minden csak tüntető képzelet.
Nem találok egy pillanatot,
hiába turkálok emlékeimben.
Jelentés nélküli szavak közt őrlődöm.
Még egy utolsót szívok cigarettámból,
azután átölelem a csendet.
Magukba zárnak a falak.
Zaklatott, magányos,
langyos sejtelem tart még ébren.
Te voltál
ki egykor megálmodott
s váltam eképp valóra
de e való lett elméd hűtlen árulója..