Vers
Érzéki (avantgard) szólamok (+18)
...a kis hazudós,
vágyba burkolt telhetetlen
méhecske,
mutatós matatással menetel(ne),
húzva - vonva ájulásig,
ha bírná szegény ipse!
Persze elment...
majd visszajött,
huncutul kacsintott;
és kezdte újra.
S már ujjait fonta,
nyakát szorítva -
menten markában tartva,
azt a kis... micsodát is?
Lépsz előttem, jársz utánam
Ha te nem lennél,
vajon meddig lennék én.
Lángolnék-e újra
a fény-táncoló napban.
kitörésre várva*
falak közé zárva repkedek
kényszeresen keresem a fényt
ajtó nyikordulásban
a szabadulás
a véletlen remény
talmi csillogás félrevezet
a lámpabura fejemhez ér
duruzsolok
Túl
Egymás szavába vágva,
megannyi tágra nyílt szemű gyerek,
zsoltárok szaladtak elébem,
a lombok napot szórtak,
s az aranyfoltos járdára hulló
százszínű trilla
kedvemre ült,
ha szóltál.
Mórotz Krisztina: Érintések
Hangulatok laza füzére
1.
Ujjaimmal játszik az éjszaka.
koromsötét nagyujj kíváncsian mered
vádol a mutató mellkasodra bök
tudsz-e igazán szeretni?
Középső ujjam nyújtózkodik
mint kamaszlány ébredés után
Gyűrűt forgat a gyűrűs
esztelen évek körtánca
félénk őz a kisujj
szégyenfoltok lampionja vigyáz
