ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Nem az erősségük a szoknya, ezért nem is nagyon viselik. Tagadhatatlan, hogy valami ahhoz hasonlót ugyan hordanak, ami a semeddigen fél milliméterrel ér tovább, de azt csak nagyon tapasztalt, vagy nagyon tapasztalatlan, ruházkodással nem foglalkozó azonosítaná a lexikonokban szoknyaként meghatározott darabbal.

- Vétkeztem atyám, oldozzon fel! - szól egy rekedtes hang a rács túloldaláról.
- Kezdd el fiam! - mondta a pap, aki egyből elkönyvelte, ez is sok filmet nézhetett, ha így kezd gyónni,
- hiszen ennek semmi köze a valós gyónáskezdéshez-, de mit számít a formaság, a lényeg a szándék. Semmi szükség versbe szedetten előimádkozni, nyugodtan mondhatja szabadon is - gondolta - és figyelt.
- Atyám, vétkeztem, oldozzon fel!

Anyu! A papa már megint szobrot akar csinálni...

- Ez a munkája, ebből élünk, tudod jól gyermekem.

- Nagyon félek!

- Én is fiam. Tudom, hogy megint baj lesz...

- Agyba-főbe ver minket a papa, mint szokott?

- Évek óta nem tud alkotni, csak ha a sárga földig leissza magát, ezt már megszoktam... megszoktuk. Azt vagyok képtelen megszokni, amit te sem, gyermekem.

Aludni akarok! Fekszem hanyatt, nyitott szemekkel, nézem a tengernyi csillaggal borított eget, csak ez az iszonyatos plafon, zárka-jellegű sötét szobában, ne venné el az utolsó szálig mind.

Dr. George McCensey, akit a faluban csak alamuszi Kerekes Ödön, kondásként ismer mindenki, pert indított szülei ellen, akik -állítása szerint egy önkényes döntésükkel, amiből egyszerűen őt magát kihagyták-, megfosztották a lehetőségtől, hogy valóban az legyen aki lehetne, Dr. George McCensey. Így kénytelen kondásként tengődni három elemijével, tisztességes, ám megalázóan rabszolga munkával, a közösség által kitaszítottan, lenézett emberként. Élhetne pazar körülmények között is, ha abba a feje felett hozott döntésbe, legalább egy ici-picit megpróbálják őt is