“Lakodalom van a mi utcánkba,
idehallik zengő muzsikája....” - nyikorogta a rezes banda. Irigyeltük is a trombitást, akinek hatalmas hangszere, a teljes teste köré tekeredett, csak azt nem értettük, hogy fog kimászni valaha is abból...
A násznép, a menyasszonnyal és vőlegénnyel a templomban tartózkodott, esküvő esetének fennállása miatt. A férfiak, nem kis mértékben ittasság közeli
Rengeteg tehetséges ember kallódik el ilyen-olyan süllyesztőkben, hogy soha senki nem figyel fel rájuk, míg a hozzájuk képest gyomnövény szintű tehetségtelenek karriert építenek. Hiába na, "jókor kell jó helyen lenni", szokták mondani, persze a karrierhez sokkal több is szükségeltetik.
Sötét burkolta az erdőszéli kis tisztást, öbölszerűen vették körül a fák.
Csillagok hemzsegtek a nyári égen, a Hold olyan kövér volt, mintha már tovább nem is hízhatott volna. A tölgyfa alatti zsenge, zöld füvön, tábortűz mellett, csak úgy natúrban, plédek és hasonlók mellőzésével, a füvön folyt az amatőr bölcselet.
- Asszony! Mi ez a csim-bumm cirkusz az ablak alatt?
- Mi lenne édes egyetlenem, emberjogi tüntetés!
- A rosseb egye meg, ki tüntet már megint és miért?
- Drága párom, a sok sületlenséggel szemben, most valami igazán fontosért tüntetnek a lányok.
- No, fiam nem vagy már gyerek, épp ideje, hogy felhagyj ezzel az ostoba hobbival. Még nem is éltél, amikor ezek a csotrogányok jogszerűen rótták, nyűtték és mérgezték az utakat. Egyáltalán nem értem, mi vonz hozzájuk ilyen megmagyarázhatatlan módon. Az egész hátsó udvar, sőt még a kert is tele van velük. Alig tudok bejönni, kerülgetem őket, mint egy giliszta a földalatti jobbra-balra útjain.
Minden jó vívmány hamar elterjed globalizált világunkban, így, miután az öreg kontinens németalföldi országában hellyel-közzel ma is legális az eutanázia, képzeljük el, amint ez világméretűen és demokratikusan bárkinek alanyi jogon jár majd. Most épp egy másik országban vagyunk ahol a következő párbeszédet sikerült csalafinta módon közkincsé tenni.