ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Rengeteg tehetséges ember kallódik el ilyen-olyan süllyesztőkben, hogy soha senki nem figyel fel rájuk, míg a hozzájuk képest gyomnövény szintű tehetségtelenek karriert építenek. Hiába na, "jókor kell jó helyen lenni", szokták mondani, persze a karrierhez sokkal több is szükségeltetik.

Szedres Bertalan, egy kis falu jómódú családjának sarjaként, miután másra alkalmatlannak minősült, némi protekcióval kozmetikusi bizonyítványt szerzett. Tulajdonképpen semmihez sem értett, a papírost megvásárolta, nem is érdekelte a szakma. Egyetlen célkitűzése a bármi áron, bárhogy történő, akármilyen ágazaton belüli karrierépítés volt. A szülők pénzéből nyitott üzletet, szépészeti szalont. Utálta a szakmáját, esze ágában sem volt valódi kozmetikai tevékenységet végezni, bár kikerülhetetlen volt, hogy legalább annak látszatát elhintse. Négy különböző kozmetikumot ismert a több százból, ezeket négy polcra, rengeteg különféle formájú tégelybe, flakonba, edénybe helyezte. Csak ő tudta, hogy az egyes, kettes, hármas illetve négyes polcon az összes tégely, flakon, üveg, fiola mind ugyanazt a szert tartalmazzák. Függetlenül a szakmai utálattól, a karrierhez hozzátartozott az ismertség, ezért kisváros lévén a hely ahol ténykedett, konkurencia híján egészen tűrhető forgalma lett. Ez nem elégítette ki, házhoz is járt.

Hamar rájött, hogy a beszéd - a sok felesleges és tartalmatlan beszéd - amihez ő nagyon-nagyon értett, sokban segíti előmenetelében. Elolvasott egy darab pszichológiai könyvet és miután önbizalomhiányban nem szenvedett, rögtön pszichológusnak is gondolva magát, a klienseknek elkezdte kielemezni a lelki gondjait, akik a csodakozmetikusnak hatalmas reklámot vertek ismeretségi körükben, hiszen nemcsak remek munkát végez, hanem lelki bajaikból is kikúrálja őket.

A nyájas, barátságos, szolgálatkész Bertalan, valójában egész más természetű volt, de a cél szentesíti az eszközt, legalábbis szerinte. A segítőkészségnek minden formáját igyekezett kimutatni, rövid idő alatt nagyon széleskörű kliensállományra tett szert, csírájában elfojtva a konkurencia létrejöttének lehetőségét is. Néhány év után, miután többeknek teljes badarságok özönét zúdította a fejére pszichiológusi képzelgéseiben, illetve sehogy sem működtek kozmetikai előrejelzései, sokan elpártoltak, ám ekkorra Bertalan előrelátóan kisebb vagyonnal megtámogatva önmagát a Városi Tanács tagjává serdült.

Ki is rakta a cégtáblája alá, "Szedres Bertalan, városi tanácsos". Egyre ridegebb és kimértebb volt a kuncsaftjaival, gyakorlatilag semennyire sem érdekelte már a „szakma”, de jól megfontolt önös érdekből, függetlenül a várható eredménytelenségtől, azok is kezdtek visszajárogatni Bertalanhoz, akik régebben elpártoltak. Szépen gyarapodott a bankszámlája, így elérkezettnek látta a pillanatot, hogy megvásárolja a megyei főkozmetikusi címet magának. Elődeivel szemben, akik ezt afféle koloncnak érezték a nyakukon és rá sem hederítettek a környező falvak és községek csenevész kozmetikai szalonjaira, Bertalan szorgalmasan, hetente két alkalommal mindegyiket levizitelte. Rengeteg hibát talált, tudva, hogy csak az nem talál, aki nem keres. Ő keresett! Előre elkészített lehetséges hibalisták özönét zúdította hirtelen vált beosztottjaira, akik néhány hét után felmérték, hogy az a legokosabb, ha az inspektor urat - Bertalan ezt a megszólítást kikövetelte magának - némi ajándékkal várják. Ezek természetesen borítékolt, nem levél formájú bankjegyekből állottak.

Gyűltek is a bankók szépen, amikor Bertalant már ez sem elégítette ki, a szalonját, a villáját, nyaralóját, limuzinját, bankszámláját és főkozmetikusi titulusát egybevetve eldöntötte, hogy ő lesz a polgármester.

Itt számításai nem jöttek be... A rideg, ravasz, mindenki által utált Bertalannak tetszett, nem tetszett, titkos szavazásnak kellett alávetnie magát, és amikor a 0,00 százalék szavazattal szembesült, nem önkritikát érzett. Esze ágában sem volt saját hibái után keresgélni, hanem az aljas választók tömegei ellen, akik nyilván saját kliensei is voltak, megtorló intézkedéseken törte a fejét.

Egyetlen gond volt csak, hogy gerince az igen képlékeny, de a fantáziája a megtorlások irányába nagyon tág, így a város magára szabadított egy közveszélyes önimádót. Mindez borzalmasan sülhetett volna el, amennyiben pártja ki nem zárja soraiból, el nem veszti a tanácsosi, illetve főkozmetikusi titulusát. Amikor ugyanis a fülvaj kereső bizottság ráakadt diplomaszerzésének kétes múltjára, elvették kozmetikusi bizonyítványát.

Bertalan ezután is élt, mint hal a vízben, karrierhiányban szenvedve, de az addigra felhalmozott gazdagsága több életen át kitart.