Ölelt… a vágyba burkolt beteljesülés;
testünk rezdüléseiben,
szinte minden mozdulatban, érintésben
ott kacagott velünk…
mohos kút mélyén
varangyos béka alszik
csókról álmodik
Napfelkeltében suttogott remény
hajnalra hajtod le
megkeményedett szíved
felégetett ifjúságod most
- annyi év után -
megidézed újra
Jó tudni azt hogy voltál
hogy nekem lehess csak
fáj?
könny nem lehet.
fájt? mondd.
csak tánc,
csak átkozott,
képzelt,
tűzvörös tánc volt.
fájt valaha?
…mert kell a hit, hogy
erős kötéllé fonjad
bogozhatatlan szálait
ragaszkodásnak, ha
értelmetlen görcse egy
máshová tartozásnak
bénítja ujjaid.
(Amit a férfi kérdez)
Hervadhatatlan ki tarthat virágot kezében?
Ki őrizheti meg a pillanatot, múlhatatlan?
Tenyerében a tenger hullámzását, ki?
Égrelobogást a gyertyalángban is, ki?
arcok nélkül meztelen
folyton kopott frázisokba burkolom
a napot. és ki tudja hányszor
akarlak majd megbontani.
latyakban gázol
eltévedt gondolatom
sarat fröcsköl rád