Március
rügyek füvek katonás rendben
bújnak elő a tavasz vezényszavára
madárcsivit susogó élet
az hallgat csak kinek nincsen párja
Lista
Az ezüstszínű textilfesték hamar bepenészesedett. Valószínűleg a víztartalma miatt. Az Apa beleszagolt a tégelybe, majd beletúrt a fapálcával, amin száraz rétegeket képeztek a korábban használt festékek. Kiemelt az ezüstszínű masszából egy keveset, amin szapora sárgás fény táncolt. Tetszett neki, amit látott, bár kicsit dühítette, hogy a festék már használhatatlan. A kis helyiség, ahol a dolgait őrizte, szűk volt és sötét. Azt a kis világot, amit most bámulva csodált, az a négy szál gyertya adta, amiknek lángocskáit a résnyire nyitott ajtón áramló szellő borzolgatta.
Főnysnek szeretettelPokol az...
Gyűlölj, ha már szeretni félsz.
A félelem vak, árnya nyom.
Neked jobb, hogyha elítélsz,
nekem, hogy megbocsájthatom.
Mollis inertia...*
Hol ültünk léhán, és te néhol lágyan,
Elmerengve, s emésztő lázban én,
Látod hozzád már kimért volt a vágyam,
S mi ott ragadt, a szívünk szent egén,
Magába hullt, siratott száz felhőt fent.
Ledőltem halkan, hűtlen agg fejem
Ezer magányát bántó kínos járom
Nekem már – szív hol jár a szerelem?
Mindhalálig
hallom lépteit
közeledik
alattomosan
lucskosan
arcán a letűnt évek gyűrődéseivel
összetépett fényképekkel
veszekedések hangfoszlányaival