Operatíve
Phaedra semmit se tudott a harmonikus analízisről,
belesodródtam mégis valami drámai,
nehézlégzős
szerepbe.
Először még elveszett
az arcod,
ha nélküled telt néhány nap,
már elém rajzol
a nem akarás is,
és tud a hangodon
szólni,
ha leveled olvasom.
Felelőtlen vagy,
amikor felém jössz
ezzel a tágra nyílt szemű
meggyőződéssel.
Kikapartuk Ophéliát is, köpködjük még kicsit a földet,
de kit érdekelnek a
konvenciók.
Az ember mit kihoz
a képtelenből,
szélesvásznú mozi a szemhéj mögött,
belém nyilallsz,
vándorol a tudat,
skizofrén éjszakák
utáni józan reggelek,
a közös kávé illatába
burkolózó rejtjelek:
még egy utolsó legális
csók a papírpohár
szélén,
mielőtt élni rohanunk.
Fáradt vonásaira Mimi púdert kerített a padlásszobák felé menet,
az utcán vártál, hozzád sietek,
nincs hiába semmi.
Néztelek,
hogy mozdulnak
a márványba álmodott
formák, idomok,
hogy válnak egy pillanat
alatt felismerhetetlenné
a megszokott
és nem kopó hajdanvolt idolok,
ahogy kibontott hajjal
átkísérsz a mába,
hogy lehetsz te
a valóság ennyiféle merész
színnel,
amikor az álmok sokkal
szerényebbek
voltak.
Meglett aztán Traviáta is, Hippolytus hajába túrt, s míg hozzá hajolt,
precízen lenyelt egy múlt századi heves
vallomást.
- Nagy Horváth Ilona alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges