tudod te
hogy milyen
Még ősz volt, mikor először jött felém,
Vidám szóval érkezett, s volt szerény.
Pillantása átkarolt, mint hajnali
Ébredés, ajkán kis mosoly, ami
Mára emlék, édes könnyűség, remény…
Ritka szerencse az én koromban
még élő szülőknek gyermekeként
tehetni, ami szép kötelesség,
így nem maradhatnak nélkülem ők.
hat éves volt
egyszer azt kérdezte
a kincskereső ködmön
elfér-e szkafander alatt
emberhez jól illő
az alkotni vágyás
ez: a legszebb az egészben
Már rég nem beszélek róla.
Sírkerted az egész világ.
Feketeruhás alak
térdig az avarban,
játszik,
surrog az ősz.
*
naspolya érik
leköltözött kutamba
a három kaszás
Anyám most keserű.
Nehezedik rá árva szeretet,
fekete csöndje tegnapi szavaknak.
Kezével fölvert álmot simogat,
nézése hallgat, mozdulatait
a süveghegyű nappalok befödték.
Rám zárta a kaput.
Itt hagyott
egy csipetke hamut