Ritka szerencse az én koromban
még élő szülőknek gyermekeként
tehetni, ami szép kötelesség,
így nem maradhatnak nélkülem ők.
Már harmincöt év egy házasságban
– áldhatlak ezért is Téged és őt –,
állít hát önzésem új korlátot:
párom nem hagyhat engem egyedül.
E két feltétellel kötném kezed,
hogy egyenletem megoldjad Uram —
nincs dolgom a magam múlásával,
csak ez idő tájt, Mindenszentekkor.