I. (meggyötörten és megformázva)
- Uram, magánál mennyi az idő? Szerintem már rég el kellett volna kezdeni az előadást.
-Ha nem is rég, de két perccel elmúlt az előrejelzett időpont. Eléggé felháborító, hogy ilyen felelőtnenül bánnak a törvénytisztelő állampolgár pénzével!
- Nekem mondja, sok előadáson voltam már, de ennyibe sehol sem került egy jegy. Tényleg, mit húzzák az időt!
Úgy tudtam, hogy itt nem lehet csak úgy ukk-mukk-fukk csúsztatni. Maga volt már ilyen típusú előadáson?
A hangod
kószáló
akkordok
megőrzöm
magamnak
ma dalnak
Most lazítson, engedje el magát,
Hadd melengessem, simogassam...
A világot - amit még nem látott megmutathassam.
Ne gondoljon nagy csudára;
Képzeljen kicsi lepkét, útszéli berkenyét,
Vagy csak tiszta vizű erecskét.
Leteszem a rétre a tarisznyám,
Odahívom kedvét remélve,
Üljön ide hozzám,
S tegye a kezét a kezemre.
A Fecske utca flaszterét koptatva, ábrándozva baktatott András, mikor valaki hátulról vállon veregette. Megfordultában csak egy öklöt látott és zuhant!
Sose bántott másokat, erre nem számított! Érezte, most elveszett... kegyetlenül szenvedett... KO! Minden sötét lett és néma. Csak a dobhártyái vijjogtak.
- Ki volt a támadóm? - kérdezte.
- Feledd el teljesen! - hallotta valahonnan, visszhangként...
Oldalba rúgták...
Csend van
csak egy halk dallam
simogatja végig gerincem
Jó étvágyat!
Képmutató lennék?
Csak mert naponta hívom a kisfiam?
Ugyan mit tud erről a „vak” és ura,
kinek nem volt még fia.
- Jó étvágyat! -
Szoknya mögül ugat a mersz
s ha kap egy sms-t,
szólni nem, csak nyafogni mer.
„Látni a földet, látni, csak egyszer,”
mielőtt végül majd betakar,
ha szirmairól
hűvös harmatkönnyet is
áldozna lágyan
ám a fűre simulva
hervadna el a virág