Most lazítson, engedje el magát,
Hadd melengessem, simogassam...
A világot - amit még nem látott megmutathassam.
Ne gondoljon nagy csudára;
Képzeljen kicsi lepkét, útszéli berkenyét,
Vagy csak tiszta vizű erecskét.
Leteszem a rétre a tarisznyám,
Odahívom kedvét remélve,
Üljön ide hozzám,
S tegye a kezét a kezemre.
Hunyja be két szemét,
Repítse tiszta rétre képzetét
Képzelje, hogy aranyág,
S még ne nyissa fel szemét!
Most kezd illatozni, mint nyíló virág,
Mely teli lengi hamvas-édes nedvivel
Erdők mezők szegletét.
Megérinthettem,
Mint szellő, aranyló alkonyon,
S bíbor csókot hintek sok ezer
Lehulló levélnek a bokrokon.