Jégverem - 2. fejezet
2.
Köddé sűrűsödő pára fedte San Francisco hullámzó utcáit, akár egy vastag, puha takaró. A hangok zajokká tompultak, forrásukat lehetetlen volt megállapítani; és látni is csak a gomolygó szürkeséget lehetett, amelyből meglepetés-szerűen és sejtelmesen bontakozott ki egy-egy ház, fa, vagy éppen egy, a járda közepére gurított szemetes konténer.
Jégverem - 1. fejezet
1.
Molly Henderson gyakran mondogatta, hogy ő a legboldogabb fiatalasszony a világon: de ha az egész világon nem is, Medley Stones-ban biztosan. És ez, bizonyos szempontból, persze igaz is volt. Tündérmesében élek, szokta még mondogatni, a tündérmesék pedig kiszámíthatóak, cukormázasak, rózsaszínűek és kivétel nélkül mindig happy end-del végződnek. Éppen ezért Molly Henderson semmi, de semmi rosszra nem számított az élettől.
Mit keresel itt?
A négy polgárit* elvégezve Vera beállt a pult mögé nagybátya, Tibor üzletében. A rövidáru részleg lett az övé, s Tibor maradt a méterárunál. Az nem adta volna át senkinek semmi pénzért sem.
„A méterárunál lehet legkönnyebben elveszíteni a vevő bizalmát” – mondogatta gyakran –, „milliméterre pontosnak kell lenni, és pontosnak! Nem mehet félre a vágás, mert akkor mérheted újra. Tudomány, sőt művészet a jó kereskedő munkája.”
Készül a hóember
Karácsony hetében jártunk, és a népi előrejelzés igazolására – mármint hogy ha Katalin locsog, Karácsony kopog – az előző napi havazás után, fagyosak voltak a reggelek, s a hó is szépen megmaradt a gyerekek nagy örömére.
Karola és a kispap
- Látom ízlett a pörkölt -, mosolygott az öreg papra Ica, a kacérfenekű nővér, mikor elvette előle az üres tányért.
