ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

„...Elbuvék a békesség galambja,/ Fészke mélyén turbékolni sem mer;/ Háborúnak ölyve csattogtatja/ Szárnyait a légben vad örömmel./ Hah, ti gyávák, ti máris remegtek?”*

Ünnepel a haza.
Büszke mellén
kokárdavirág
– háromszínű hajnali reménység.
Lengő lobogókkal
üzen a hon:
Zengjük együtt
a szent szózatot!

„Légy híve rendületlenűl
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,

"Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, mert sokan jönnek majd (...) akik ezt mondják: Én vagyok a Messiás, és sokakat elhitetnek (...) Mert hamis messiások és hamis próféták támadnak (...)" *
„Vigyázz, mert turisták jönnek / Szükségük volna egy szentre/ Néhány feltépett sebre, /
Vigyázz mert turisták jönnek.” **

„ládd / mily egyszerű / élni csodát, / élni tovább” *

„Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, / Fájása édes, hadd fájjon, hagyom./ Ha balgaság, ha tévedés, legyen, / Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!”*