ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

- theodor emlékének ajánlva

„Nem érzed-é, hogy az ég büntetése / Nehezkedik rád. Nézz csak, nézz körül, / A város pusztul, durva idegen nép / Tiporja el arany vetésidet, / Szétbomlik a rend, senki sem parancsol / S szót nem fogad.”*

Sötét felhők gyülekeznek Európa egén –
„El fogsz pusztulni, korcsult nemzedék,
E nagy világ most tisztuló színéről." **

Bárhová nézel,
hömpölygő emberáradat –
Jobb élet reményében
idegenben ütnek tanyát,
ahol lehet,
ahol még lehet…
Nyomukban pusztulás:
kifosztott falvak,
felgyújtott táborok,
bűzlő hulladékhegyek...
Tömjén helyett
bombafüsttel kell beérjed.
"Béke nevében"
villognak a kések –

Láthatatlan kéz diktál,
„műveleti terület” az egész világ –
Örvénylő színpadán
hazug színjátékok,
végetnemérő, vaskos tragédiák
a szélesedő globális sakktáblán…
A játszma szimultán,
egyre több játékost kíván:
irányított "gyalogok",
vesztésre álló, világos figurák…
Szükség van a sáncolásra –

Hiába takargatják
különböző fedőnevekkel
mocskos terveiket a hatalmasok,
megvezetnek.
Lassan nem lesz templomod,
de még jogod van
az imádkozáshoz,
a felszólaláshoz is talán...

„A világ fölött őrködik a Rend” *,
teljes kontroll mindenek felett.
Monopolizált történelem?
Mondvacsinált békeharcok?
Pénzért vett szabadság?
Megvásárolt média?
Hogy érzed magad nemzetem
a pokol tornácán?
És csak ezután jön a
„fekete leves”…
Akad e honban még igaz hazafi?
Vagy árulók lettetek mind?
(Sosem lesz elásva itt a csatabárd?)

Búskomor az idei tavasz.
Itt állok fegyvertelen,
mint hazáját féltő kamasz,
tehetetlen…
Vajon lesz kikelet?
Zöldellhet jövő szemétdombokon?
Kihajt-e a ligetszépe
leégetett rézsűk mentén?

Várandósak a fák,
bódító illatával csalogat a som...
Nem hagyhatjuk elveszni, mi volt.
Ha semmi se marad a magyar ugaron,
ki farag majd fejfát
a jelen romjaiból?

2019. április

**Madách Imre: Az ember tragédiája VI. Szín
* Wass Albert: Üzenet haza

*
Az illusztráció saját alkotás: FÉNYTÖRÉS - ÍRISZ/részlet - üvegtál