Összetapadt könyvlap
mit penge sem
nyit széjjel,
– amit beleírtak
örök rejtély marad –
titok lett életed
Miért én térdelek
a te sírod előtt,
a gránit oldalára
miért a te neved
festették előbb,
miért haldoklik már
a japán akácfa,
mely – mondják –
a földrengést is állja,
Már nem szorongott, nem félt. Apró, gyors léptekkel közeledett a bejárat felé. Az ajtó előtt még ott állt a betegszállító autó. Előre tudta, hogy tele lesz a helyiség bosszankodó emberekkel, akik reggel óta várakoznak, hogy hazaszállítsák őket. A nyári hőség megviselte még az egészségeseket is.
A (leendő) CD borító Kelebi Kiss István munkája
/:Hurkapálcán papírcsoda,
ireg-forog ide-oda! :/
Király lohol
a leari úton;
rettegett volt egykor
és botor,
Esőért sóhajt a szomjas délután,
akácok haldokolnak
– másodvirágzásuk
öncsalás csupán –
Rezgőnyár-gyökérből
kezdődött sarjadzás,
ágatlan törzsből nőtt
titkon a friss hajtás,
Mesterséges fényhez
szoktatom magam,
az éles kontúrok
rég bántják szemem,