Remény
Mesterséges fényhez
szoktatom magam,
az éles kontúrok
rég bántják szemem,
a harcot még pólyából kilépve
kellett volna kezdenem,
mert ma szegény a szó
– a sikoly is néma –
bulimiás a táj
s nemsokára elfogy
végső tartaléka
és reménykedem
hogy valódi a napfény,
s te is látod
az ablakrácson át,
hogy betonfalak közt
kihajt egy kékszirmú virág.
- Péter Erika alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges