Zsefy Zsanett alkotásai
Nagyapám estelente
fotó: www.varpalota.huparasztház
...a papírt bal kezébe fogta,
jobbal friss vágott dohánnyal
gondosan egy sorba beszórta,
Az én Anyám
Az én Anyám virág volt a réten.
Szellő simította minden hajnalon.
Harmatban fürdött az illatos szélben.
Nap ölén nőtt fel, attól ragyogott.
még nem akarom
az ablakba(n)
gyűrt idő hasít
egy sárgult könyvlapot
szökne vele hogy mentse még
mi szép volt egykoron
voltál, leszel
voltál nekem
két pólus között a vonzás
virágbibére hulló harmatom
amplitúdóba zárt harangkongás
elmúlásból is éledő hajnalom
Álomtalan
Ma nem jön a szememre álom.
Elcseréltem veled a perceket.
Elfolyt az égi óceánon
a tomboló érzelmek felett.
Tavaszváró
A tavasz zizzenésébe gereblye mar,
fogakként tépi a maradt-avart.
A tájba belenyüszít a fázós fény,
sovány sugaraival keveset ígér.
Sántít a Nap.
Lába hamar földet ér.
Világosba gyógyulni,
hosszabbodni fél.
