még nem akarom
az ablakba(n)
gyűrt idő hasít
egy sárgult könyvlapot
szökne vele hogy mentse még
mi szép volt egykoron
néhány szirom
az asztalon
színt váltva megremeg
száraz levélen szétfutnak
a szomjazó erek
az ablakba gyűrt
időnek már
nem múlnak ráncai
szabadba érve elvinné
legszebb álmaim
simítanám ha karma
nem tépne mély sebet
közel az ég
a jel fehér
elbújnom nem lehet
szobámban tartom
túszul őt
az ablak
mint acél kapu
visszhangozza:
már múlt idő
hiába nem akarom
odakinn
elcsendesül
lassan az este is
harmatot hoz
a pirkadat
új napra fényt feszít
bent száraz szirmokba túr a kéz
remegve felszedi
elpihen szíve asztalán
amíg az idő engedi
az ablakba gyűrt időben
bújik egy csöpp remény:
lesz kiben él tovább
a hit s a szenvedély
nem szántja földbe azt
mi bennem megfakadt
letörli a port is majd
mivel a szél takart
- Zsefy Zsanett alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges