fittyedt szárny nyoma
angyalázat a porban
'56 miniszterelnöke emlékének
egyetlen mondatot
a nyelved hegyén tartva
juss a túlsó partra
át a túlsó partra
és mondd ki végre ott —
átkozd, átkozd meg életed
átkozd meg minden napod
átkozd, átkozd meg szerencsédet
szerelmedet és haragod
Még csak oda se bagózol rám.
Közönnyel kerülsz, mint tegnapi
gavallért új kalandra vágyó,
koruktól frusztrált asszonyok. Ám
Ismeretlenségében ismerszik fel
a már megismert is.
Feltárni, hogy feltárhatatlan,
ezzel mutatva fel lényegét.
Ápolni a létezésünkkel ütött
sebet a léten — nem: elrejteni!
Önkéntes partizánként
ért fel egész szabadcsapattal,
hogyan is lehetett volna
reguláris?
Műanyaggá csillag
hullta után sem rontható —
hát még olcsó krumplivirággá.
emlékezés tavaly októberre
művirág
sikoly az éjben
és összecsavart lobogó
fojtott suhogás
és kések:
csupa kicsorbult él
zuhanások mindahány
korláton át
!doctype>
– Hallottad-e hírét
a kerek erdőnek,
a kerek erdőben
zúgó, nagy fenyőknek,
hatalmas fenyőknek?
Intés, barátaimnak
Megférhetnénk mégis egy Nap alatt velük,
Csak ki kell gondolni, hogy miként is tegyük.
Vigyáznunk kellene (árnyékunk se látsszon):
Lehetnénk mögöttük pár hófödte lábnyom.