Isten a fiához
1.) Az "Explicatus" címmel korábban föltett
írásomnak ez volt az eredeti (alap-) vál-
tozata.
2.) Mindenkitől (magamtól is!) elnézést ké-
rek a (szigorúan alkalmi) blaszfémiáért,
de parabolaként értelmezve talán túlmu-
tat önmagán.
Nem a töviskoszorúról,
a lándzsáról,
tenyered–talpad
sebeiről se,
és behorpadt mellkasodról
is minek —
kár arra vesztegetni a szót,
amit vállaltál,
mikor levettem rólad a kezem.
Hanem pléhmeztelenséged
a szúette fán,
málló talapzaton,
már fölemlíteném
engedelmeddel, árokszéli fenség,
vénasszonyok, megesett szűzek,
önmagukban hívő hitehagyottak gyámolítója!
Hervadt virágok lábaidnál,
alamizsnául néhány
füledbe dadogott kérés
és ügyetlen térdhajtás.
Trónusra küldettél,
nem megváltásra.
Lehettél volna uralkodó,
igazi, akit illetlenül
kéréssel tolakodók sose —
de ha már mindenképp
másként akartad: nincs elég oltár,
nincs elég templom,
hol fölmutathatnád, mi még
most is a tiéd belőlem,
a hatalmat —
legalább a lelkek felett?
Itt kell megint szégyent hoznod
a fejemre?
- Bátai Tibor alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges