Törvény szerint
Ismeretlenségében ismerszik fel
a már megismert is.
Feltárni, hogy feltárhatatlan,
ezzel mutatva fel lényegét.
Ápolni a létezésünkkel ütött
sebet a léten — nem: elrejteni!
Ép-íteni ami nem ép, ha lehet.
S ha már ártani kell:
szinte ártatlanul,
talán, ha gondatlanságból,
de gondolattalanságból sosem.
Inkább álmainkkal karcolva eget
mint mű-tárgyainkkal.
Tudni: nembéliségünknek
e kényszerű poézis a titka,
nem az akarat kudarca,
vacogtató tehetetlensége.
És: csaknem meghitten
betölteni sorsunk,
törvény szerint.
- Bátai Tibor alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges