A hűség csaknem természetes kopása:
kezdetben szinte észrevétlenül
lazulnak a ragaszkodás eresztékei
mígnem – hogy az ácsolat szét ne essen –
kapkodva beütöd a megszokás durva szegeit
Most épp a Patriarsije Prudin.
Felmérni, hogy új ideák milyen
mélyre hatoltak a tömegekbe,
válva anyagi erővé. Aztán
csak ennyi kell
merni kell
mindent egy lapra tenni fel
önmagunk kitölteni kell
Verdiktre vársz, verbális tankra,
s már minden mozgó: célpont, mivel
ő mozgatja. Elképzelem, mint
tépem föl előtted ingem, lőj!
egyszerűen megtörténik veled
innentől kezdve folytatás leszel
tájékozódhatni már csakis e pontból
jól avagy rosszul az majd a végén
Nincs alku, feleled. No persze —
de hát ez a megrepedt pohár,
ez a szétömlő undor: az este.
Nincs alku, mondod, de hol van az már.
csakis a hang után uram
önt aztán se fölemelő bukás
se győzelemmel fölérő vereség
se a többi szerencsétlen közhely
ez ám a szerencse higgye meg —